Természetesen introvert vagyok, és ha nem a feleségem lenne, akkor a mosogatóba ülnék, és nem kiborulnék. Nem is szeretnék időt kérni az utcán, nem is beszélve arról, hogyan tudok eljutni valahova. De álcázásban nincs áldás, és talán ezért fejlesztettem ki a képességét, hogy a terepen orientálódjak, és nagyon ritka az ilyen járókelő segítség..
Amikor elkezdtem blogolni, rájöttem, hogy az idegenekkel való kölcsönhatás félelme szörnyűleg megakadályozza, hogy tovább éljek és fejlődjem. Természetesen ezt már korábban megértettem, de akkor ez a vonás nem gyakorolt nagy hatást rám - dolgozol és dolgozol, egy idő után megszokja a kollégáimat, ráadásul munkám gyengén kapcsolódott a kommunikációhoz. De amikor gyakrabban utazott, a kommunikációs készségekre nagyon szükségesek voltak: gyakrabban kell kérdezni valamit az utcán vagy a szállodában, és nem tudsz csendben ülni a sarokban, és általában az emberek útközben különböző emberekkel találkoznak, akikkel vadászhatnak. És ha a távoli jövedelmekről beszélünk, akkor ott kommunikációra van szükség: mindenféle hasznos kapcsolattartás, tipp, és különben is, valakivel valamit fel tudunk hozni. Ezért az elmúlt néhány évben átmentem magam és megismerkedtem 🙂
Találkozó otthon bloggerekkel
Nem mondhatom, hogy gyógyultam, de sokkal könnyebb lett. Ugyanakkor, amikor ismét gondolkodom a turizmust és az idegenforgalmat vezető csoportokról, továbbra is remegni fogok, hirtelen nem találok közös nyelvet vagy valami mást.
Valójában szerettem volna még valamit mondani. A találkozók néha olyan egyszerűek, hogy úgy tűnik, hogy már régóta ismeri az embereket, és ő már extrovert lett. És csak az utolsó kettő történt a mi helyünkön. Először Sasha és Nataša jött hozzánk, vezetve a life-with-dream.org blogot, átmenetileg felbukkant Moszkvába (most ismét Taibe indult), majd egy héttel később Szergej és Nataša, akik még mindig Moszkvában dolgoznak, de a Krasnodar területére akarnak költözni. a kemping. Könnyen elképesztő, hogy az életben hány érdeklődés ment össze és vannak közös témák a beszélgetéshez. Egyre inkább megértem, milyen nagyszerű virtualizálni, oly sok érdekes ember körül.
Természetesen okokkal találkoztunk velük az utcán - az előbbiek gyakorlatilag ismerik az előbbieket, az utóbbiak - nemrég találkoztak a blogunkban. De ez nem változtatja meg a lényegét - bárki hiányzik sem a kommunikációtól, sem a barátok megértésétől - szálljon ki a héjból kereséshez! 🙂
