Krakkó története. Krakkó megalapítása, fejlesztése, megjelenése
Krakkó története
Krakkó (hivatalos neve Krakkó királyi fővárosa) Lengyelország egyik legrégebbi és legszebb városa. A város a Visztula bal partján található, és a Kis-Lengyelország vajdaság közigazgatási központja.
A modern Krakkó története egy kis településsel kezdődik, amely már a 6-7. Században a híres Wawel-dombon létezett, amint azt a történészek állítják. A város alapítója tisztelt lengyel Krakus herceg, aki a helyi legenda szerint legyőzte a gonosz sárkányt, aki a Wawel lábánál lévő barlangban élt, és terrorizálta a környék lakosait (bár a lengyel folklórban többféle változat is megölte a sárkányt, és Krakus csak ezek közül egy).
Középkorú
Krakkó első írásbeli nyilvántartása 965-ből származik. Ebben az időszakban a város már a régió egyik vezető bevásárlóközpontja volt, és Bohémia hercege, Boleslav I. hatalmában volt. Ugyanebben az évben, kb. 990 körül Krakkó az I. lengyel herceg irányítása alatt állt (Mieszko I herceg (a Piast-dinasztia alapítója a lengyel királyságban)). 1000-ben a város püspökség státuszt kapott, és már 1038-ban Lengyelország fővárosa és a lengyel királyok fő rezidenciája lett..
1241-ben, a mongol-tatár invázió idején a várost szinte teljesen megsemmisítették. 1257-re Krakkót helyreállították, és magdeburgi törvény alá ruházta, ezáltal számos alapvető jogot és kiváltságot, és ennek eredményeként új lehetőségeket és kilátásokat szerezve. 1259-ben Krakkó ismét túlélte a mongol támadást, amely csődöt eredményezett, de gyorsan felépült. A mongolok 1287-es harmadik támadását (ekkorra a város már elég erősen megerősödött) sikeresen elutasították.
A város növekedését és jólétét a XIV. Században nagyban III. Kazimir lengyel király támogatta. 1364-ben III. Casimir megbízásából megalapították a Krakkói Akadémiát (ma a Jagiellón Egyetem Európa egyik legrégebbi). 1370-ben Krakkó a Hanza Szövetség tagjává vált, amely természetesen a legkedvezőbb hatást gyakorolta a kézművesség és a kereskedelem fejlődésére..
Az 1385-ben a lengyel Királyság és az úgynevezett Krev Unió, a Litván Nagyhercegség között létrejött megállapodást követően, amely megalapozta a hosszú és eredményes lengyel-litván uniót (1569-től a lengyel-litván közösség) és a Jagiellón-dinasztia, Krakkó tovább fejlődött és növekedett. A 15. század végére Krakkó, Európa egyik legnagyobb és legbefolyásosabb hatalmának virágzó fővárosa, szintén a tudomány és a művészet fontos központjává vált. A Jagiellónus-dinasztia uralma (1385-1572) bekerült Krakkó történetébe «aranykor». A 16. század végére Krakkó jelentõsége fokozatosan csökkent, és 1596-ban a város ténylegesen átadta Varsó fõvárosa és királyi rezidenciájának státusát, ugyanakkor maradt az uralkodók koronázásának és megbocsátásának helye..
Új idő
Rendkívül viharos az általános instabilitás és a katonai konfliktusok, valamint a pestis kitörései miatt Krakkóban és a 17-18. Században. Az 1795-es harmadik megosztás után Krakkó a lengyel-litván nemzetközösség osztrák ellenőrzés alatt állt, és 1809-ben Napoleon meghódította, és a Varsói Hercegség részévé vált. 1815-ben a bécsi kongresszus határozatával Krakkót kijelentették «szabad város», de már 1846-ban visszatért Ausztria irányításába, mint Krakkó Nagyhercegség adminisztratív központja. Az osztrák kormány meglehetősen hűséges volt, és hamarosan Krakkó aktív fejlesztése vált a lengyel kultúra újjáéledésének központjává. A város 19. század végére - a 20. század elejére vízellátó rendszerekkel lett felszerelve és villamosított. Az 1910-1915-es években. Krakkó és a környező külvárosok egyetlen közigazgatási egységbe - Nagy Krakkóba - egyesültek. Az I. világháború végén, a Versailles-i szerződés (1919) aláírása eredményeként Krakkó városa ismét Lengyelország részévé vált..
1939. szeptember 1-jén a második világháború támadással kezdődött Lengyelország ellen, és szeptember 6-án a német csapatok beléptek Krakkóba. A várost csak 1945 januárjában sikerült felszabadítani. A több mint ötéves megszállás ellenére Krakkót Varsóval ellentétben gyakorlatilag nem pusztították el, ám a mai napig számos gyönyörű építészeti emlék megőrzése.
Ma Krakkó az ország jelentős gazdasági, tudományos és kulturális központja, valamint Európa egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. Krakkó történelmi központja az UNESCO világörökség része.
Fotók Krakkóból